ÖNISMERETI UTAZÁS

TULIPÁNOS MESÉK

történetek anyáknak és lányaiknak

Történetek nőknek és lánykáknak. Azoknak, akiknek még mesélnek, és azoknak, akiknek már régen nem. Azoknak, akiknek soha nem meséltek. Azoknak, akik hisznek a varázslatban, és szeretnek elidőzni az álom és az ébrenlét határán.

Tizenkét könyv: nekik

Egyelőre három kötet: LILI, IDA és ANNA

Szerettem volna olyan történeteket írni, amik gyógyítanak. Arra gondoltam, hogy ami engem gyógyít, az másokat is. Útközben kiderült: nem tizenkét különálló történet születik, hanem egyetlen egy csupán. Talán, mert ez így működik: jövünk-megyünk, felvesszük a szálat, visszük egy kicsit, aztán átadjuk majd valaki másnak. Abban az egyetlen történetben.

4.200 Ft/db

Tulipános mesék (1)

Gondolatok, LILI

Azt gondolom, komolyan kell vennünk, hogy bármikor a saját életünk hősnőivé válhatunk. E nélkül egyszerűen nem megy a változás.
Az első mondatban talán a BÁRMIKOR a leghangsúlyosabb. Mindegy, hogy éppen hány évesek vagyunk, s mit gondolunk a nehézségeinkről.
Ha egyszer felismerjük, hogy a nehézségeinket magunk teremtjük, és az engedélyeinket is mi adjuk magunknak a helyrehozásukhoz, senki más (!), akkor pont ideje lépnünk. Mi lenne, ha visszamehetnénk a saját startvonalunkra?

8 éves kislányként?
Mire figyelnénk jobban, miben lennénk bátrabbak? Mi lenne, ha most is vissza tudnánk menni, ha kijavíthatnánk dolgokat?
Mi lenne…?

„Drága Judit!
Nem is tudod, milyen jókor érkezett a meséd, melynek már az első sorai is egy olyan titokzatosan varázsos mesevilágba hívnak, csalogatnak valamiféle különös vonzással, ahol úgy érzem, újult erőt adó, felemelő érzelmek várják, hogy megérinthessenek. Nehéz szavakat találni, de olvasása közben valami olyasmit érzek, hogy ez az “én mesém”. Rólam, nekem szól. És az Égiek általad nekem küldték erősítésképpen, mert most fájdalmasan nehéz időket élek.
Szerető, nyitott szívvel olvasom tovább.”

A fenti sorokat a Tulipános mesék első részéről, a LILIRŐL írta egy olvasó.

Szóval lehetséges.
Lehet újra megtalálnunk a mesénket, megértenünk a történetünket, rendbe rakni magunkat.
A LILI könyv erről szól.

Részlet, LILI

„Vannak olyan helyek, ahol repedésekben, falak réseiben, a vízben, a levegőben titkok laknak.
Ezeken a helyeken elég egyetlen pici mozdulat, egy nyúlfarknyi varázsige és minden megváltozik.
A változás pedig egyáltalán nem tetszik mindenkinek.
Amiről a mai mesém szól, ilyen hely volt.
Hogy végül hogyan kezdődött el a varázslat, igazából nem tudom. Az biztos, hogy amikor felbukkant a kislány, még nem sejtettek semmit a városban.
Egy egyszerű gyerek, akinek a szülei külföldre utaztak, ezért rábízták őt arra a bogaras hölgyre, akivel nem sok embernek volt kapcsolata a környezetében. Így kezdődött.
Az iskolás lányok elmondták otthon az „új gyereket”, de semmi érdekes, vagy lényeges nem hangzott el róla. A szülők a napi gondokkal törődtek, a hölgy pedig soha nem volt fontos, vagy jelentős azon a helyen, így a gyerek érkezése sem tette sokkal érdekesebbé, legfeljebb megjegyezték a környékbeliek, hogy legalább valami elfoglaltsága akadt, ami színt visz az életébe.
Döbbenetes, hogy az emberek mennyire szeretnek elsiklani a lényeg felett…
Mert a kislány természetesen egyáltalán nem volt mindennapos.
A hölgy meg pláne nem.”

4.200 Ft/db

Tulipános mesék (2)

Gondolatok, IDA

Nincs mit szépíteni, az IDA nehéz könyv.
Sejthettem volna ezt abból is, hogy olyan nehezen készült, olyan sokáig vajúdtam vele. Az az igazság, hogy az olvasót is megdolgoztatja. Egyik barátnőm ezt úgy fogalmazta meg, hogy az első könyvvel, a LILIVEL könnyű volt azonosulnia. Puhán és kedvesen simult vele össze az ember, hiszen olyan szívesen válunk Lilivé. Talán mert gyermeklétünk hiányait, vagy éppen emlékeit testesíti meg az a kislány. Azt mondta, hogy az IDA első olvasásakor arra gondolt, ez rólam, az írójáról szól. Az én nehézségeim, az én vekengéseim.
Aztán rá kellett jönnie, hogy a második tulipános mese mégiscsak ugyanolyan mértékben az ő története is, mint az első kötet… és ezt nehéz volt elfogadnia.

Belátom, súlyos leckét ad az IDA.

Mégis arra biztatom az olvasót, hogy adjon esélyt a tulipános lányoknak. Higgyen bennük! Sajnos nem szolgálhatok megfejtésekkel, nem rághatom a szájába senkinek a saját megoldását.

Viszont erre nincs is semmi szükség.

Csak szépen kérem, vegyétek a bátorságot, keressétek elő a bennetek lévő IDA – féle erőt, és bízzatok meg benne. Jó helyre fog vezetni!

Részlet, IDA

„…Ida nagy lendülettel ki akart lépni az ajtón, de szinte visszapattant a küszöbről. Azután jött az erőtlenség. Először megijedt, de aztán lassan megnyugodott. Nem fenyegette semmi rossz, ezt érezte a szíve mélyén. Mint ahogy azt is, hogy oka van ennek. Megette a reggelit, aztán végigjárta napfényben is a házat. Kicsit kopott volt, de patyolat tiszta. A földszintet betöltő nagyszoba hosszabbik falát teljesen uralta egy óriási könyvespolc, több ezer könyv lehetett oda belezsúfolva… Egészen a plafonig tartott, úgyhogy külön kis létra volt hozzá, hogy el lehessen érni a magasabban lévő köteteket is. A rövidebbik fal előtt régimódi tálalószekrény terpeszkedett, rajta étel egész napra. A délre nyíló ablakok nem voltak túl nagyok, de szokatlanul széles párkányukon kényelmesen lehetett ücsörögni, és a tisztást bámulni naphosszat. Ida talált az emeleten néhány megfelelő méretű párnát, és igazán kényelmes fészket rakott belőlük magának az ablakpárkányra.
Az első napon mindent felfedezett. Láthatólag kellemesen lakhatott itt. Csodálkozva ismerte el magában, hogy erre tulajdonképpen vágyott már a szíve mélyén: elvonulni egy titkos helyre, rendezni a gondolatait, zavartalanul elmélyülni valamiben… Most megkapta. Néhány napig még érzett valami nyugtalanságot, aztán lassan megszokott itt…”

“…A lány egyelőre nem érezte, hogy belül is kővé válna, ahogy a vénasszony jósolta, ezért továbbra is azon igyekezett, hogy valahogy megértse Fridát.
Az némán árasztotta felé a rossz gondolatait. Bukásokról, fájdalomról, méltatlan helyzetekről, csalásokról, árulásokról, kapzsiságról suttogott a lánynak szavak nélkül. Arról, hogy mennyi tisztességtelen, igazságtalan helyzet van a világon. Aztán a birodalommal folytatta, hogy milyen sok szenvedésben volt része a jóknak, hogyan veszítették el, ami az övék volt, és mennyire kilátástalan a jövő…
Ida tudomásul vette, de nem hatottak rá úgy a néma szavak, ahogy Frida remélte.
Sem dühös nem lett tőle, sem csüggedt. A benne lévő hitet a jóban, mint egy páncélt fordította az öregasszonyból áradó keserűség felé. Látta rajta, hogy az meglepődik egy pillanatra…(…)
Frida újra visszaült a kőre, és onnan rikácsolta szinte prüszkölve – Meddig bírod majd kedvesem? Mekkora erőd lesz velem szemben? Biztosíthatlak, hogy bőven vannak számodra fekete képeim a jövőről is! Annak is ellen tudsz majd állni?!”

4.200 Ft/db

Tulipános mesék (3)

Gondolatok, ANNA

Itt, a harmadik kötet megjelenésekor elárulom: van egy határozott vezérszála ezeknek a könyveknek. Mindig is volt.
A „mesehős útja” ott van sok-sok magyar népmesénkben, a Hős útja a nagy mitológiákban, történetekben, és már jó ideje a filmekben is. Azokban, amikbe igazán bele tudunk feledkezni, amit sokszor megnézünk, amik adnak valamit az életünkhöz.

A tizenkét tulipános meséje kötetről-kötetre követi a mesehősnő útját. Lehetőséget ad arra, hogy megéljük közben a saját belső történetünket. Lili a prológus, amiben az egész történet lényege benne van: létezett egyszer egy királyság, de szét kellett széledniük. Ida a kalandra hívás, a lehetőségeink tudatosítása, az erőnk felvállalása. Anna pedig a kaland visszautasítása. A lehetőségek elszalasztása, a végtelen halogatás megélése.

Ismerős? Voltak kalandjaid, amikbe nem álltál bele? Vagy esetleg most is lenne?

Akkor érdemes az ANNÁT elolvasnod!

Talán lesz ott segítség is, talán Anna is megküzdi a maga próbáit, talán nekünk is mintát ad közben…

Visszajelzés, ANNA

Egy visszajelzés:

„Nagyon tetszett! Teljesen átélhető benne az, amit mondtál, hogy milyen nehezen tud Anna elindulni, de szépen megoldottad.

A logikai íve jól követi a többit, az idősíkok váltása is nagyon jó, bár a kisfiamat kicsit zavarta a Lili olvasása közben, de mondtam neki, hogy ettől sokkal izgalmasabb, hogy nem tudja meg egyből a válaszokat, hanem még egy kicsit várnia kell.

Kicsit úgy érzem, hogy az első kettőhöz képest gördülékenyebb a cselekmény, jobban nyomon követhetőek a történések.

Nagyon tetszik, ahogy beleszövöd a magyar népmesei szimbólumokat. Mintegy kiegészítve azok működését, jelentését.   Éppen ezért nem érzem annyira mese-szerűnek a történetet, inkább regényként élem meg, mert a mese sokkal egyszerűbben ragadja meg az igazságokat. Viszont a mai ember az egyszerű információt már nem tudja dekódolni, nyilvánvalóan a szájába kell rágni, hogy megértse a fontos üzeneteket, és ezt szerintem nagyon jól csinálod. Szépen elrejtve szórod szét benne a tanítást. Nem túl tömény, de mégis célba ér. A különböző izgalmas jelenetekkel, a csodaszép képekkel megnyitod az olvasó “csatornáit” és belepottyantod a legfontosabb üzeneteket. Én legalábbis így élem meg.

Az is tetszik, ahogy egyre jobban kezd kibontakozni a Nagy Terv, ami az első két részben nem egyértelmű, de most már dereng, hogy merre kell keresnünk a Célt.

Az elején kicsit furcsálltam azt, hogy egy nyolc éves kislány hogyan tud ennyi bölcsességet mondani, néha úgy éreztem, hogy túl felnőttes mondatokat adsz a szájába, de aztán kezd nekem egyre gyanúsabbá válni, hogy nem egy nyolc éves gyermek tudását közvetíti a Lili, és kíváncsian várom, mi fog kiderülni róla (is).”

Vélemények a könyvekről

Drága Judit!
Nem is tudod, milyen jókor érkezett a meséd, melynek már az első sorai is egy olyan titokzatosan varázsos mesevilágba hívnak, csalogatnak valamiféle különös vonzással, ahol úgy érzem, újult erőt adó, felemelő érzelmek várják, hogy megérinthessenek.
Nehéz szavakat találni, de olvasása közben valami olyasmit érzek, hogy ez az “én mesém”. Rólam, nekem szól. És az Égiek általad nekem küldték erősítésképpen, mert most fájdalmasan nehéz időket élek.
Szerető, nyitott szívvel olvasom tovább.
Hálásan köszönöm felém irányuló szereteted!

K. G.

Csodálatos sorok. Köszönet érte. Akárhányadszorra olvasom, mindig melengeti a szívem, és gondolkodásra sarkall.

P. I.

Még csak az elsőt a 12-ből, a Lili-t olvastam. Az első oldalak után úgy éreztem át kell állítani az agyamat, érzékeimet, mint a váltókat a vonat közlekedésben. Csak impressziók: az erkölcs tisztasága nélkül veszélyes minden tudás/titkos tudás. Lili tisztasága jólesett a lelkemnek. Egyszer melengető idilli világ, másszor izgalmas, mint egy Agatha Cristhie krimi. Izgultam, aggódtam, féltettem. Kíváncsian várom Ida történetét. Köszönöm Judit!

B. J. M.

Ha jól visszagondolok, azt hiszem nyolc éves koromban én is ilyen kislány szerettem volna lenni. De ha még jobban belegondolok, most is sok mindent tanulhatok tőle. Az egyik kép, ami nagyon megragadott az, ahol az élő Szeretetről állított elém egy csodálatos példát. Sokszor eszembe fog jutni még az a pillanat, amikor kimondja: “Neked adom. Szeretetből”. Mert csakis ilyen lehet a valódi szeretet, ami képes legyőzni a félelmeket és az önérdeket. A másik, amikor Teodor megtudja, hogy “nincsenek véletlenek, és sok rossz változtatható át jóvá, ha értjük a módját”. Az ő története nem csak meglepő, de számomra szemléletesen ábrázolja, milyen a valódi bűnbocsánat, amire csak azok képesek, akik tudják cselekedni a Szeretetet. És sorolhatnám a többit. A kis titkokat, az apró jeleket, a rejtelmes segítőket, a csodás tulipánokat. Köszönöm Judit ezt a kedves, titokzatos és nagyon izgalmas mesét! Várom a következő Tulipánost!
N. A.

Bejegyzéseim

A feladat elvállalása

A feladat elvállalása

Azt gondolom, hogy az igazán fontos és lényeges dolgok valahogy nemigen változnak az idők során. Mindig voltak olyan emberek, akik messzebbre néztek, jobban bíztak, nagyobb hittel álltak bele a feladatokba, mint az „átlag”. Hogy ez áldás volt rajtuk vagy teher, az...

bővebben
Nevelve növelni

Nevelve növelni

Én jó darabig úgy voltam vele, hogy megszállottan kerestem azt, ami ott volt az orrom előtt. A pályám kezdete óta mondogattam magamnak, hogy most még kicsit itt leszek, még ezt megcsinálom, de aztán nemsokára megyek majd a kalandok felé. Néha persze, tisztábban látó...

bővebben
A teremtésről

A teremtésről

Milyen erő, milyen csillag-állás, miféle hatalom kell ahhoz, hogy megszülessen valami a világra?! Mi kell a TEREMTÉSHEZ? Tapasztalatom szerint kell hozzá valami nagyon mély, és nagyon fájó hiány. Sokszor meg sem tudjuk fogalmazni, de azért pontosan érezzük, amikor ott...

bővebben
A lehetőségekről

A lehetőségekről

A lehetőségekről mesélek. Arról, hogy mindenkinek más módszere van arra, hogy elszúrja a lehetőségeit. Én például a halogatásban vagyok nagymester. Nem olyan Pató Pál féle halogatásban, hanem abban, hogy a vágyott, felismert, személyre szabott, finomabbnál finomabb ízű, válogatott lehetőségeimet elszalasszam.

bővebben