Saját mesék, könyvek

Önismereti utazás

Tulipános mesék – történetek anyáknak és lányaiknak.
Történetek nőknek, és lánykáknak. Azoknak, akiknek még mesélnek, és azoknak, akiknek már régen nem. Azoknak, akiknek soha nem meséltek. Azoknak, akik hisznek a varázslatban, és szeretnek elidőzni az álom és az ébrenlét határán.

Tizenkét könyv: nekik

Egyelőre három kötet: LILI, IDA és ANNA

Szerettem volna olyan történeteket írni, amik gyógyítanak. Arra gondoltam, hogy ami engem gyógyít, az másokat is. Útközben kiderült: nem tizenkét különálló történet születik, hanem egyetlen egy csupán. Talán, mert ez így működik: jövünk-megyünk, felvesszük a szálat, visszük egy kicsit, aztán átadjuk majd valaki másnak. Abban az egyetlen történetben.

3.900 Ft/db

Tulipános mesék (1)

Gondolatok, LILI

Azt gondolom, komolyan kell vennünk, hogy bármikor a saját életünk hősnőivé válhatunk. E nélkül egyszerűen nem megy a változás.
Az első mondatban talán a BÁRMIKOR a leghangsúlyosabb. Mindegy, hogy éppen hány évesek vagyunk, s mit gondolunk a nehézségeinkről.
Ha egyszer felismerjük, hogy a nehézségeinket magunk teremtjük, és az engedélyeinket is mi adjuk magunknak a helyrehozásukhoz, senki más (!), akkor pont ideje lépnünk. Mi lenne, ha visszamehetnénk a saját startvonalunkra?

8 éves kislányként?
Mire figyelnénk jobban, miben lennénk bátrabbak? Mi lenne, ha most is vissza tudnánk menni, ha kijavíthatnánk dolgokat?
Mi lenne…?

„Drága Judit!
Nem is tudod, milyen jókor érkezett a meséd, melynek már az első sorai is egy olyan titokzatosan varázsos mesevilágba hívnak, csalogatnak valamiféle különös vonzással, ahol úgy érzem, újult erőt adó, felemelő érzelmek várják, hogy megérinthessenek. Nehéz szavakat találni, de olvasása közben valami olyasmit érzek, hogy ez az “én mesém”. Rólam, nekem szól. És az Égiek általad nekem küldték erősítésképpen, mert most fájdalmasan nehéz időket élek.
Szerető, nyitott szívvel olvasom tovább.”

A fenti sorokat a Tulipános mesék első részéről, a LILIRŐL írta egy olvasó.

Szóval lehetséges.
Lehet újra megtalálnunk a mesénket, megértenünk a történetünket, rendbe rakni magunkat.
A LILI könyv erről szól.

Részlet, LILI

„Vannak olyan helyek, ahol repedésekben, falak réseiben, a vízben, a levegőben titkok laknak.
Ezeken a helyeken elég egyetlen pici mozdulat, egy nyúlfarknyi varázsige és minden megváltozik.
A változás pedig egyáltalán nem tetszik mindenkinek.
Amiről a mai mesém szól, ilyen hely volt.
Hogy végül hogyan kezdődött el a varázslat, igazából nem tudom. Az biztos, hogy amikor felbukkant a kislány, még nem sejtettek semmit a városban.
Egy egyszerű gyerek, akinek a szülei külföldre utaztak, ezért rábízták őt arra a bogaras hölgyre, akivel nem sok embernek volt kapcsolata a környezetében. Így kezdődött.
Az iskolás lányok elmondták otthon az „új gyereket”, de semmi érdekes, vagy lényeges nem hangzott el róla. A szülők a napi gondokkal törődtek, a hölgy pedig soha nem volt fontos, vagy jelentős azon a helyen, így a gyerek érkezése sem tette sokkal érdekesebbé, legfeljebb megjegyezték a környékbeliek, hogy legalább valami elfoglaltsága akadt, ami színt visz az életébe.
Döbbenetes, hogy az emberek mennyire szeretnek elsiklani a lényeg felett…
Mert a kislány természetesen egyáltalán nem volt mindennapos.
A hölgy meg pláne nem.”

3.900 Ft/db

Tulipános mesék (2)

Gondolatok, IDA

Nincs mit szépíteni, az IDA nehéz könyv.
Sejthettem volna ezt abból is, hogy olyan nehezen készült, olyan sokáig vajúdtam vele. Az az igazság, hogy az olvasót is megdolgoztatja. Egyik barátnőm ezt úgy fogalmazta meg, hogy az első könyvvel, a LILIVEL könnyű volt azonosulnia. Puhán és kedvesen simult vele össze az ember, hiszen olyan szívesen válunk Lilivé. Talán mert gyermeklétünk hiányait, vagy éppen emlékeit testesíti meg az a kislány. Azt mondta, hogy az IDA első olvasásakor arra gondolt, ez rólam, az írójáról szól. Az én nehézségeim, az én vekengéseim.
Aztán rá kellett jönnie, hogy a második tulipános mese mégiscsak ugyanolyan mértékben az ő története is, mint az első kötet… és ezt nehéz volt elfogadnia.

Belátom, súlyos leckét ad az IDA.

Mégis arra biztatom az olvasót, hogy adjon esélyt a tulipános lányoknak. Higgyen bennük! Sajnos nem szolgálhatok megfejtésekkel, nem rághatom a szájába senkinek a saját megoldását.

Viszont erre nincs is semmi szükség.

Csak szépen kérem, vegyétek a bátorságot, keressétek elő a bennetek lévő IDA – féle erőt, és bízzatok meg benne. Jó helyre fog vezetni!

Részlet, IDA

„…Ida nagy lendülettel ki akart lépni az ajtón, de szinte visszapattant a küszöbről. Azután jött az erőtlenség. Először megijedt, de aztán lassan megnyugodott. Nem fenyegette semmi rossz, ezt érezte a szíve mélyén. Mint ahogy azt is, hogy oka van ennek. Megette a reggelit, aztán végigjárta napfényben is a házat. Kicsit kopott volt, de patyolat tiszta. A földszintet betöltő nagyszoba hosszabbik falát teljesen uralta egy óriási könyvespolc, több ezer könyv lehetett oda belezsúfolva… Egészen a plafonig tartott, úgyhogy külön kis létra volt hozzá, hogy el lehessen érni a magasabban lévő köteteket is. A rövidebbik fal előtt régimódi tálalószekrény terpeszkedett, rajta étel egész napra. A délre nyíló ablakok nem voltak túl nagyok, de szokatlanul széles párkányukon kényelmesen lehetett ücsörögni, és a tisztást bámulni naphosszat. Ida talált az emeleten néhány megfelelő méretű párnát, és igazán kényelmes fészket rakott belőlük magának az ablakpárkányra.
Az első napon mindent felfedezett. Láthatólag kellemesen lakhatott itt. Csodálkozva ismerte el magában, hogy erre tulajdonképpen vágyott már a szíve mélyén: elvonulni egy titkos helyre, rendezni a gondolatait, zavartalanul elmélyülni valamiben… Most megkapta. Néhány napig még érzett valami nyugtalanságot, aztán lassan megszokott itt…”

“…A lány egyelőre nem érezte, hogy belül is kővé válna, ahogy a vénasszony jósolta, ezért továbbra is azon igyekezett, hogy valahogy megértse Fridát.
Az némán árasztotta felé a rossz gondolatait. Bukásokról, fájdalomról, méltatlan helyzetekről, csalásokról, árulásokról, kapzsiságról suttogott a lánynak szavak nélkül. Arról, hogy mennyi tisztességtelen, igazságtalan helyzet van a világon. Aztán a birodalommal folytatta, hogy milyen sok szenvedésben volt része a jóknak, hogyan veszítették el, ami az övék volt, és mennyire kilátástalan a jövő…
Ida tudomásul vette, de nem hatottak rá úgy a néma szavak, ahogy Frida remélte.
Sem dühös nem lett tőle, sem csüggedt. A benne lévő hitet a jóban, mint egy páncélt fordította az öregasszonyból áradó keserűség felé. Látta rajta, hogy az meglepődik egy pillanatra…(…)
Frida újra visszaült a kőre, és onnan rikácsolta szinte prüszkölve – Meddig bírod majd kedvesem? Mekkora erőd lesz velem szemben? Biztosíthatlak, hogy bőven vannak számodra fekete képeim a jövőről is! Annak is ellen tudsz majd állni?!”

3.900 Ft/db

Tulipános mesék (3)

Részlet (1), ANNA

„Már majdnem éjfélre járt az idő, amikor odalépett Annáék asztalához egy hórihorgas fiatalember. – Búcsúzom – kezdett bele rögtön. Valamiért zavartnak tűnt. Anna kedvesen biztatta. – Ki vele Teodor! Mi nyomja a szíved?
– Nagyon köszönöm, hogy itt lehettem veletek! Hiányozni fogtok valamennyien. Régóta halogatom, de mindig is tudtam, hogy előbb-utóbb haza kell mennem. Már nagyon várnak otthon. Igazából csak az esküvőig akartam még itt maradni, veletek örülni a boldogságotoknak. Hajnalban útra kelek.
– Visszajössz? – Annáék nagyon megszerették Teodort, reménykedtek, hogy nem marad el majd sokáig. Amióta velük élt, mindig arról beszélt, hogy ha a távoli otthonában elrendezi, amit kell, majd végleg letelepszik a királyságban.
Teodor bólintott. – Igen, azonban már húz a kötelesség is haza, el kell ott rendeznem a dolgaimat. Évek óta úton vagyok, sok helyen megfordultam közben, de a ti országotok semmihez sem fogható. Talán túl sok időt is töltöttem el itt! Alig várom, hogy mesélhessek rólatok otthon! Ég áldjon benneteket!
Anna a távolodó alak után nézett, amíg csak elnyelte a sötétség. Furcsa érzése volt, mintha valamit elfelejtett volna, valami fontosat. Talán mondania kellett volna még valamit Teodornak? Töprengett ezen egy kicsit, de aztán elterelődtek a gondolatai…
Nem sokkal a menyegzőjük után történt. Éppen az új otthonában rendezgette a sok kapott holmit, amikor Annába váratlanul belényilallott egy gondolat: Teodor!
Még nem tudott semmi biztosat, csak valahogy nem volt már meg benne az addigi békesség, amikor az idegenből jött vendégre gondolt…”

Részlet (2), ANNA

„…Anna minden reggel azzal ébredt, hogy ma végre jobb lesz. Könnyebb.
Azzal a szándékkal kezdett bele minden egyes napba, hogy ma igazán könnyedén megy az emberek közé.
Azonban nagyon félt. Ő, aki mindig bátor volt, aki nem ismerte az aggódást, akinek csordultig volt a szíve bizalommal és örömmel. Most félt. Igazság szerint egészen az óta a nap óta, amikor megmutatták neki a virágok azt a piaci jelenetet az ordító emberrel. Azokban az időkben bolydult fel minden körülöttük, csőstül jött a baj: az emberek elköltöztek a városból, az éppen csak elkezdődő házaséletükbe pedig olyan feladatot kaptak, ami minden energiájukat igénybe vette… El kellett rejteni és biztonságba helyezni a király és a birodalom kincseit, meg kellett válniuk mindenkitől, aki csak kedves volt nekik, aztán pedig beleszokni az új életbe, ami ott zajlott körülöttük. Nagyon igyekeztek. A férjeik a nap nagy részét a kert alatti járatokban töltötték, az ikernővérek pedig főleg recepteket bújtak és főzeteket készítettek a kert növényeiből. Kijártak a városba is, ami meglepően gyorsan telt meg újra lakókkal. A király utolsó varázslata volt ez. Szinte odavonzotta a hely a jóakaratú, egyszerű és dolgos embereket, akik pár hét múlva már úgy érezték, mindig is itt éltek. Egy-két évvel később, az odavetődő utazókban már nem merült fel, hogy nemrég még egy teljesen más nép élt itt egy virágzó, boldog országban. A város olyan lett, mint a többi város a világon, de kicsit mégis őrizte a varázslatát, bár ez megfoghatatlan volt…

Anna kezdetben szeretett a piacra járni. Nehezen indult el otthonról az igaz, de amikor már kint járt, élvezettel hallgatta az új lakók történeteit, nevetett a tréfáikon, csodálkozott a híreiken…

Egy ilyen piaci napon történt. Éppen telerakta a kosarát zamatos paradicsommal, amikor szinte beleütközött egy nagydarab férfiba. Anna végignézett az illetőn és elakadt a szava, mert azonnal felismerte. Ugyanaz az alak volt, akinek a képét annak idején látta, Teodor nagymamája mellett a piacon…”

Vélemények a könyvekről

Drága Judit!
Nem is tudod, milyen jókor érkezett a meséd, melynek már az első sorai is egy olyan titokzatosan varázsos mesevilágba hívnak, csalogatnak valamiféle különös vonzással, ahol úgy érzem, újult erőt adó, felemelő érzelmek várják, hogy megérinthessenek.
Nehéz szavakat találni, de olvasása közben valami olyasmit érzek, hogy ez az “én mesém”. Rólam, nekem szól. És az Égiek általad nekem küldték erősítésképpen, mert most fájdalmasan nehéz időket élek.
Szerető, nyitott szívvel olvasom tovább.
Hálásan köszönöm felém irányuló szereteted!

K. G.

Csodálatos sorok. Köszönet érte. Akárhányadszorra olvasom, mindig melengeti a szívem, és gondolkodásra sarkall.

P. I.

Még csak az elsőt a 12-ből, a Lili-t olvastam. Az első oldalak után úgy éreztem át kell állítani az agyamat, érzékeimet, mint a váltókat a vonat közlekedésben. Csak impressziók: az erkölcs tisztasága nélkül veszélyes minden tudás/titkos tudás. Lili tisztasága jólesett a lelkemnek. Egyszer melengető idilli világ, másszor izgalmas, mint egy Agatha Cristhie krimi. Izgultam, aggódtam, féltettem. Kíváncsian várom Ida történetét. Köszönöm Judit!

B. J. M.

Ha jól visszagondolok, azt hiszem nyolc éves koromban én is ilyen kislány szerettem volna lenni. De ha még jobban belegondolok, most is sok mindent tanulhatok tőle. Az egyik kép, ami nagyon megragadott az, ahol az élő Szeretetről állított elém egy csodálatos példát. Sokszor eszembe fog jutni még az a pillanat, amikor kimondja: “Neked adom. Szeretetből”. Mert csakis ilyen lehet a valódi szeretet, ami képes legyőzni a félelmeket és az önérdeket. A másik, amikor Teodor megtudja, hogy “nincsenek véletlenek, és sok rossz változtatható át jóvá, ha értjük a módját”. Az ő története nem csak meglepő, de számomra szemléletesen ábrázolja, milyen a valódi bűnbocsánat, amire csak azok képesek, akik tudják cselekedni a Szeretetet. És sorolhatnám a többit. A kis titkokat, az apró jeleket, a rejtelmes segítőket, a csodás tulipánokat. Köszönöm Judit ezt a kedves, titokzatos és nagyon izgalmas mesét! Várom a következő Tulipánost!
N. A.

Bejegyzéseim

A feladat elvállalása

A feladat elvállalása

Azt gondolom, hogy az igazán fontos és lényeges dolgok valahogy nemigen változnak az idők során. Mindig voltak olyan emberek, akik messzebbre néztek, jobban bíztak, nagyobb hittel álltak bele a feladatokba, mint az „átlag”. Hogy ez áldás volt rajtuk vagy teher, az...

bővebben
Nevelve növelni

Nevelve növelni

Én jó darabig úgy voltam vele, hogy megszállottan kerestem azt, ami ott volt az orrom előtt. A pályám kezdete óta mondogattam magamnak, hogy most még kicsit itt leszek, még ezt megcsinálom, de aztán nemsokára megyek majd a kalandok felé. Néha persze, tisztábban látó...

bővebben
A teremtésről

A teremtésről

Milyen erő, milyen csillag-állás, miféle hatalom kell ahhoz, hogy megszülessen valami a világra?! Mi kell a TEREMTÉSHEZ? Tapasztalatom szerint kell hozzá valami nagyon mély, és nagyon fájó hiány. Sokszor meg sem tudjuk fogalmazni, de azért pontosan érezzük, amikor ott...

bővebben
A lehetőségekről

A lehetőségekről

A lehetőségekről mesélek. Arról, hogy mindenkinek más módszere van arra, hogy elszúrja a lehetőségeit. Én például a halogatásban vagyok nagymester. Nem olyan Pató Pál féle halogatásban, hanem abban, hogy a vágyott, felismert, személyre szabott, finomabbnál finomabb ízű, válogatott lehetőségeimet elszalasszam.

bővebben